A falu közvetlenül a Rábca mellett, az Észak-Hanság déli határában fekszik.
Természeti értékei szempontjából maga a folyó és árterülete, valamint a Lébény és Tárnokréti közötti rétek (Urhanyi-rétek), és a közeli Hanság égeresei a meghatározóak.
A vizek fölött szitakötő fajok tucatjai cikáznak (pl. a ritka lápi szitakötő). A réteken gyakran találkozni érdekes ízeltlábúakkal (pl. a színpompás darázspókkal). Ősszel ugyanitt pazar látványt nyújtanak a „repülő” ökörnyál jellegzetes pókfonatainak ezrei, bele-bele akadva a fűszálakba.
Számos védett növényritkaság található a település határában (pl. hússzínű ujjaskosbor, kornis tárnics, lápi nyúlfarkfű). A vizekben védett mocsári, erdei és kecskebékák, vöröshasú unkák fejlődnek. Egy ritka hüllőfaj, az elevenszülő gyík is előfordul, csakúgy, mint a közeli Észak- Hanság egyes részein élő, a kipusztulással is veszélyeztetett rákosi vipera.
A terület gazdag madárvilággal rendelkezik; a réteken tavasszal bíbicek, piroslábú cankók fészkelnek, de él itt az éjszakai életmódot folytató ritkább réti fülesbagoly, és éjjel gyakran hallani a haris jellegzetes hangját. Ide járnak táplálékért a barna és hamvas rétihéják, a hansági erdőkben fészkelő fekete gólyák, valamint a közeli tóközi tavaknál fészkelő nagy kócsagok és vörös gémek. Egy-egy magányos fán gyakran látni pihenő rétisasokat is.
Írta: Fersch Attila. Fotó: Dr. Alexay Zoltán és Greguss László és a település archívumából.
