A Rábca déli partján fekvő falu természeti értékeire maga a folyó és árterülete, a település határában lévő nedves gyepek és rétek, a közeli Tóköz, a Nyirkai- Hany tavai, valamint a botoló füzesek vannak leginkább hatással.
A réteken kora tavasszal a mocsári gólyahír és a réti kakukktorma virágzik. Később ezeket a réti kakukkszegfű váltja, és megjelennek az orchideák (mocsári kosbor és hússzínű ujjaskosbor). Nyár végén a kornis tárnics lila tömegei színesítik ezeket az élőhelyeket.
Kora tavasszal és ősszel parti madarak tömegei pihennek meg rajtuk egy-egy órára, vagy akár néhány napra (pl. pajzsos cankó, nagy póling csapatok). Jellemző fészkelő a bíbic, piroslábú cankó, és a nagy goda. A fokozottan védett haris is költ itt. Réti tücsökmadarak halk „berregése” a rétekről, míg a fasorok felől a berki tücsökmadár erőteljes „zizegése” hallatszik tavasszal. Kiemelendő a réti fülesbagoly is, mint ezeknek az élőhelyeknek ritka fészkelő bagolyféléje.
Maga a Rábca és árterülete igen fontos élőhelye az itt szaporodó kétéltűek (pl. a kecskebéka, tarajos gőte) tömegeinek, szitakötő fajoknak (pl. négyfoltos szitakötő, lápi acsa), és megannyi más ízeltlábúnak. Vizein vízicsibék, szárcsák, vízityúkok és különböző récefajok vezetik fiókáikat. Partja mentén nagy kócsagok és szürke gémek keresik táplálékukat.
Az emlősök közül a védett hód által kidöntött fákkal, és az állat rágásnyomaival mindenütt találkozhatunk a folyó mentén, de meg kell említeni az ugyancsak védett vidrát, amely szintén él a térségben.
Írta: Fersch Attila. Fotó: Dr. Alexay Zoltán és Greguss László.
