A falu a Rábca-folyó mellett, annak északi partján helyezkedik el. Határában kiszélesedik a Rábca árterülete, lefűződött holtágakkal, nedves rétekkel, gyepekkel nagy kiterjedésű nádasokkal.
A réteken tavasszal tömegesen virágzik a mocsári gólyahír, réti kakukktorma, és mocsári nőszirom. Jellemző még a fekete gyapjúsás.
Békák, varangyok és unkák tömegei szaporodnak a holtág vizeiben. Kora tavasszal bíbicek, piroslábú cankók és nagy godák fészkelnek a réteken. Réti fülesbagoly, valamint a fokozottan védett haris is rendre fészkel itt. Vonulási időszakban a pajzsos cankó, a sárszalonka és a nagy póling csapatok „kiáltoznak”. A nádasokban a nádi énekesmadarak (nádirigó, nádiposzáta, nádi sármány, kékbegy) mellett a bölömbika, nagy kócsag, valamint a ritka törpegém fészkel. A Rábca-holtág a védett vízicsibéknek, vízityúknak, valamint szárcsáknak és számos récének (pl. kanalas réce) is fészkelő helye. Meg kell említeni a hamvas rétihéját, mint kiemelten kezelt ritka védett ragadozó madarat, mint fészkelőt.
A vízben itt rendre előfordul védett halunk, a réti csík. Él itt vidra, a jégkori maradványfajként számon tartott patkányfejű pocok, valamint hód is.
Írta: Fersch Attila. Fotó: Dr. Alexay Zoltán és Greguss László.
