Kóny országosan is ismert falucsúfolója a bikáról szól: Húzd, komám, kanyarám, kónyi bika harap ám. A rigmusnak két „magyarázata" is létezik. Az egyik -inkább csak a képzelet szülte- verzió szerint a kónyi templom tornyában kinőtt a fű. A helyiek tanakodtak, mitévők legyenek, mígnem megszületett az ötlet. A falu bikáját kötélen húzták fel a toronyba, azzal legeltették le a zöldet. A másik, hihetőbb történet: a templom restaurálásakor egy Bika családnevű kőműves is ott tevékenykedett. Az ő derekára kötöttek kötelet és úgy húzták fel, hogy a munkát elvégezhesse. Egy helybéli nóta is őrzi a kónyi bika emlékét: "Híres Kónyban nincs lány, két egyforma, Kizöldellt a kónyi templom tornya. Nincsen olyan legény aki learatna, Aki a toronyban rendet vágna. Megszületett hát az aranyötlet, Egy bika nyakára hurkot kötnek, Hat lóerős hurok feszült a nyakára, Úgy húzták fel a templom fatornyára. Mikor a bika a füvet lelegelte, Fejét jómagasra felemelte, Így adta a tudtára a kónyiaknak, Hogy a toronyban többé nem aratnak. Meg is maradt már az ő emléke, Ismeri az egész Kóny környéke. Ismerik az esetet az egész honban, Hogy bika legelt Kónyban, a toronyban."
 |
| A hagyomány tehát ma is él. Minden évben, búcsúkor, 100-120 néptáncos járja a kónyi verbunkot. |
Messze földön híres hagyománya a falunak a búcsúi verbunk is. A helyi néptáncosok ma is ápolják e szép örökséget. A régiek elmondása szerint búcsú napján délelőtt érkeztek meg a cigányzenészek a faluba. Minden kocsmának volt verbunkos csoportja. A legénynek külön-külön kimértek egy-egy liter bort. A nedűt zöld színű, literes üvegekbe töltötték, nyakukra szalagot kötöttek. A legények a kalapjukat rozmaringgal díszítették. Indulás előtt még egy utolsó próbát tartottak, megbeszélték a zenészekkel a kezdést, a dallam tempóját. A templom előtti téren körökben helyezkedtek el, a kör közepére egymás mellé letették az üvegeket, amelyeket körültáncoltak. Amikor a falu lakói a mise után kivonultak a templomból, a cigányzenészek rázendítettek a kónyi verbunk jól ismert nótájára. „Ez a barna, piros kislány, Sej-haj, de kisírta a szemét, Sajnálja a, sajnálja a, Sej-haj, a regruta szeretőjét. Bánatában ráborul az asztalra, Szíve boldogságát, regruta babáját siratja." A tánc végén a „hejlegény" felemelte mindkét kezét, kétszer összecsapta a bokáját és a kör összement. Mindenki ivott az üvegéből, majd megfordultak, meghajoltak és már kezdődött is a csárdás a leányokkal.
Forrás:
http://www.kisalfold.hu/kony/bika_a_templom_tetejen/2049179/
Fotók forrása:
http://kony.network.hu
https://www.facebook.com/pages/K%C3%B3nyi-N%C3%A9pt%C3%A1ncegy%C3%BCttes/206733536029041?fref=photo
