Szellemi kulturális örökségünk - Markotabödöge

Nyugat-Dunántúlon ismert mondás: „Heten vannak, mint a markotai ördögök” – Dugonics András 1820-ból való szólás-mondás gyűjteménye szerint a XVIII. században Markota határában „hét nevezetes tolvajok voltak; kiket mivel soha kézre nem keríthettek, őket ördög fiaknak lenni mondották”.

A Tóközben megbúvó ősi Markota és Bedegh falvak 1610-ben egyesültek. A népmonda szerint Török Bálintot felesége próbálta kiváltani a török fogságából, s hogy elég pénze legyen, eladta jó értékű bödögei birtokát.

A hagyományokban bővelkedő faluban több népszokás is fennmaradt – vagy épp újjáéledőben van. A legénykeresztelőkor a 16. esztendőjüket betöltő suhancok kocsmai keresztapát választottak maguknak, ami a komaság mellett egy családon kívüli támogatót is jelentett. Ők voltak a „céhes legények”. Búcsú előtt pár héttel esténként összejöttek, és füttyszóra tanulták a verbunkot, amit a vasárnapi litánia után először a templom előtt jártak el.

A pünkösdjárásban gyermekek vettek részt, a megláncolt fiúk rigmusokkal kértek adományt, a lányok pedig pünkösdölőt énekeltek és táncoltak. A betlehemezés és az újévi köszöntés a század elején még élt.

A helyenként skanzen szépségű faluban még több XIX. századi nádtetős ház is áll. A vendégházban lehetőség van a tóközi hagyományos ételek kemencében történő sütésére is.

 

Írta: Szilágyi Dániel

Fotó: települési önkormányzat archívumából

Galéria

Hanganyagok


Markotabödögei verbunk hagyományai

Mesél: Nagy Ferenc

Közösségi média