A település híres volt lótenyésztéséről, haltenyésztéséről és nádtermeléséről, köszönhetően a Fehér-tónak, a környező vizeknek, valamint hatalmas legelőinek.
A falu helyén korábban álló Újfalu urai a Mórichidaiak mellet, Mátyás királynak köszönhetően az enyingi Török család leszármazottai is voltak. A település a török időkben elpusztult, s az újratelepült községet már a tóról nevezték el. Mind a régi, mind pedig az új lakosai magyarok voltak. A környék kevés színmagyar falujához tartozik.
A XIX. században a földművesek mellett a népi mesterségek művelői is jelen voltak: egy időben több takácsmester is dolgozott a faluban, s a kendert is nagyban termelték, erre emlékeztet a mára kiszáradt láptó, Kenderes-tó neve is.
A község búcsúja szeptember 8-hoz, Mária-naphoz kötődik. Katolikus temploma a Mária-szoborral együtt óvja a falu békéjét.
Írta: Szilágyi Dániel
Fotó: Dr. Alexay Zoltán és Greguss László
Adminisztrátor .
2015.06.10.
Helyszín: Fehértó
Címkék:
Szellemi kulturális örökség
