A Rábcatorok tágabb vidékén, nagyobb területen telepedtek le besenyők az Árpád-korban.
A hatalmas rétek, kaszálók, idénytavak és kisebb erdők, ligetek határolta Bezit is a besenyők lakták be. Valószínűsíthetően néhány kacifántos földrajzi név is ezekből az időkből ered, úgymint a Tenyértői-lapos, Zájomilapos, vagy a Zsombokosi-hany, Köldöki-hany.
A későbbi évszázadokban a törökök, majd 1689-ben németek rombolták porig a falut, az 1800-as évek elején pedig a község egésze leégett, ám mégis mindig újjá tudott éledni, s a XIX. század derekára már magyarok, németek és zsidók lakták be a takaros falucskát. A népszerű pap-tanítók és lelkészek szívvel-lélekkel és szorgalmasan végezték munkájukat. Különböző nemzetiségek és felekezetek éltek egymás mellett: jó példa erre a még meglévő katolikus templom és evangélikus templom, valamint evangélikus imaház is.
Az államalapítás ünnepe Bezi életében is meghatározó volt: a jó százesztendős tölgyfák, melyeket a millennium emlékére ültettek még részben megmaradtak, és jelentős szerepet tölt be a település kulturális és egyházi életében a búcsú, amelyet minden évben augusztus 20-án rendeznek meg.
Írta: Szilágyi Dániel
Fotó: Dr. Alexay Zoltán és Greguss László
Adminisztrátor .
2015.06.10.
Helyszín: Bezi
Címkék:
Szellemi kulturális örökség
