„Lakott Enesén a maga jószágán s meghalt ezen század öt elsõ esztendejinek valamellyikében, mint Gyõr Vármegyei Tábla Biró, életének legjobb korában"
Enessey György
(írta: Gülch Csaba)
Az Encsey család /A család többi tagja s-sel. Enessey György pedig mindig ss-sel írta nevét/ a hagyomány szerint 1217-ben kapta II. András királytól az eresei birtokot. Ez idõtõl a család vitéz férfiai az õsi fészek oltalmából vonultak az elkövetkezõ évszázadok harcos eseményeibe. Így említi a késõi író utód egyik utolsó, kéziratos mûvében /conspectus Jurium possessionis Curialis Ehesse, elaboratus et enucleatus per Georgium filium Ladislai condam Enesey/ Enesey Ákost, aki 1271-ben az Ottokárt visszavonulásra kényszerítõ királyi sereg harcosa, Enesey Botyst, aki az 1346-os nápolyi hadjárat résztvevõje, Enesey Istvánt, aki pedig 1393-ban Nikápolynál harcolt.
Ennek az õsi családnak a leszármazottja Enessey Gyögy történelmi író, a XVIII. századvégi vármegyei közélet jeles alakja, aki édesapja. Enesey László második, Mesterházy Juliannával kötött házasságából született 1756-ban Enesén. /Születésének pontos dátumát nem ismerjük. A halotti anyakönyv bejegyzése szerint halálakor 45 esztendõs volt. de a bezi-enesei evangélikus gyülekezet keresztelési anyakönyvei 1755 és 1786 között hiányoznak./ A hazafi¬sággal, protestáns szellemiséggel áthatott nevelés megfelelõ légkört biztosított a tehetséges ifjú számára és mélyen befolyásolta késõbbi szemléletét. Minden valószínûség szerint a soproni evangélikus líceumban tanult, ahol a különféle tudományos ismereteken kívül alapos görögi, latin és német nyelvismeretre tett szert.
Tanulmányai befejezése után visszatért szülõfalujába, ahol 1777-ig apja haláláig közösen gazdálkodtak a családi birtokon. A 70-es évek végétõl a gazdasági ügyei mellett tudományos írói ambícióinak élt. Sokat olvasott, nyelvészeti, filozófiai, történelmi és szépirodalmi mûveket egyaránt. Részt vállalt az egyházi és világi közéletben is: a bezi-enesei evangélikus gyülekezet elsõ kurátora, valamint 1790-tõl Gyõr vármegye táblabírája volt. Az 1780-as évek közepén megnõsült. Feleségül vette Káldy Juditot. Házasságukból öt gyermek született.
Dokumentálható irodalmi munkássága 1790-ben kezdõdött, amikor a Komáromban kiadott Mindenes Gyûjteményben ismertette Péczely József révkomáromi református lelkész, A magyar koronának rövid históriája címû mûvét, abból az alkalomból, hogy e nemes történelmi ereklye, útban Bécsbõl Buda felé, 1790. február 26-án Gyõrbe érkezett. 1791-ben Budán jelent meg következõ mûve /A dicsõ magyar haza aranyszabadságának visszaszerzésére és anyai nyelvének épülésére feljött magyarok csillaga. Buda, 1791./, amely már kétségtelenül magán hordozza a kibontakozó magyar felvilágosodás eszmeiségének hatását és ötvözi Enessey György írói elkötelezettségiének fõ területeivel: a haza és a nyelv ügyével. A mû lényege, a változás történelmi lehetõségének bizonyítása, ezáltal az anyanyelv fejlõdése, melynek elsõrendû záloga, annak aktív használata, mûvelése.
1797-ben késsült el a „czigány nemzet” eredetével, történetével, valamint nyelvével foglalkozó mûvének kézira¬tával. A könyvet 1798-bar Komáromban nyomtatták ki. /A czigány nemzetnek igazi eredete, nyelve, történetei, most legelõször hosszas feledékenységbõ1 világosságra hozattak és rendbe szedettek. Komárom 1798./. Két évvel késõbb, 1800-ban. A tzigán nyelvrül címmel toldalékot bocsát közre, amely az eredeti mûhöz járult hozzá néhány fontos kiegészítéssel. E dolgozat mottója tudományos szemléletének „modernségét" is megvilágítja. ,.Valamint a nyelv megkülönbözteti egyik nemzetet a másikátul: Úgy annak egyenlõsége, csalhatatlan jele azon nemzetnek hasonló egy eredetének" /A Tzigán nyelvrül /toldalék/ E. G. Nagy-Gyõrvidéki magyar által. Gyõr, 1800./.
Sokoldalú felkészültségét, a téma alapos feldolgozását bizonyítja az a tény, hogy a filológiai, nyelvészeti analízisen túl, történeti, néprajzi és vallástörténeti vonatkozásban is megvizsgálta az általa eredetileg a „hindu nyelv” dialektu¬sának minõsített cigány nyelvet. Mindemellett még statisztikai adatokat is közölt a cigányság egyes európai államok¬beli létszámáról, valamint a dunántúli cigány nyelvjárás „egy rövid lajstromát" is adta, „amint tudni illik azok még nálunk néha-néha csacsogni magok között hallattnak”.
1799-ben jelenteti meg gyûjteményét a Gyõr vármegyei régiségekrõl és emlékekrõl. /Antiqaitates et memorabilia comitatus Jauriensis. Komárom, 1799./. Ehhez hasonló, a szintén ez idõ tájt készült, már említett kéziratos munkája. Részben Enese község múltjához, részben pedig az Enesey család történetéhez szolgáltatott adalékokat, amelyet a családi szájhagyomány, valamint néhány írásos emlék alapján állított össze. Béla király névtelen jegyzõjérõl, Anonymusról készített tanulmányt, de ez utolsó munkája már szintén csak kéziratban maradt fenn. 1801. október 7-én halt meg.
A Tudományos Gyûjtemény 1826-ban így emlékezett meg róla: „Lakott Enesén a maga jószágán s meghalt ezen század öt elsõ esztendejinek valamellyikében, mint Gyõr Vármegyei Tábla Biró, életének legjobb korában". /Tudományos Gyûjtemény 1826. X. 90./
Forrás: http://www.enese.hu/index.php/eneserol/neves-eneseiek
