Máté Imre kónyi születésű öreganyja, híresen nagy mesélő volt.
Bors Terézia
A nagy hagyományokkal rendelkező és köztiszteletnek örvendő Bors nemzetség tagja volt, amit számon is tartottak. („Ha egy Bors és a gróf találkoznak, akkor a gróf előbb emel kalapot, mert a Bors nemzetség nála régebbi, előkelőbb” - így vélekedtek.) Ezt a tartást és az ezzel járó felelősségérzetet örökítette át Terézia az utódaira (így Máté Imrére) is.
Úgy tudott mesélni, történeteket elmondani, hogy szavai nyomán megelevenedtek az események, a hallgatóság ott érezhette magát a történtek kellős közepén, mintegy átélhette azt, mintha maga is ott lenne. Ritka adomány ez, az eleven szóval, közvetlen átadás tudománya (már akkor is ritka volt, hát még manapság!).
Ez a rendkívüli képességű asszony rengeteg mesét, történetet és történelmi mondát ismert. Utóbbiakban a sajátos rábaközi történelemszemlélet tükröződik. Eszerint ők Lehel (Level, Lél) vezér leszármazottjainak tekintik magukat. A Lech mezején esett csata és vereség egyedi (de itt egységes) változata is erősen élt a nép történeti emlékezetében, így adta át azt Bors Terézia és a többi Tudó (Bendes József, Nagy Ferenc is) az utódoknak. Az Árpád-házzal és a katolicizmussal (így I. István királlyal) való szembenállás is kifejeződik ezekben a megőrzött és megörökített történetekben, melyeket Bors Terézia révén Máté Imre már kisgyerek korától megismerhetett.
Emellett Máté Imre mindig bizalommal fordulhatott öreganyjához, különleges tapasztalatait és látásmódját ő megértette.
Forrás: http://szervestarsadalom.info/hasonloan-gondolkodok/71-a-rabakoz-hagyomany-rendszererol-es-tudoirol
