Mecsér község élete szorosan egybekötődött a Mosoni-Dunával. Megélhetést, kenyeret, boldogulást adott a község lakóinak, ugyanakkor szeszélyes áradásaival évszázadokon át veszélyeztette a falu lakosságát, javaikat megtizedelte vagy elpusztította.
Mecsér község élete szorosan egybekötődött a Mosoni-Dunával. Megélhetést, kenyeret, boldogulást adott a község lakóinak, ugyanakkor szeszélyes áradásaival évszázadokon át veszélyeztette a falu lakosságát, javaikat megtizedelte vagy elpusztította.
A legutóbbi 2013 júniusában történt, amit joggal nevezhetünk az évszázad árvízének. A soha nem látott tetőzési szint elérte az 5,29 cm magasságot, ami teljesen más jellegű védekezés megszervezését igényelte, mint korábban. A vízügyi szakemberek az előrejelzések alapján 50%-os esélyt láttak az eredményes védekezésre. Mivel Mecsér és Dunaszentpál határában ér véget a Győr felől kiépített védvonal, így a fizikai törvényszerűségek alapján a lezúduló víztömeg Kunsziget határában a kiépített védvonal körül lelassul, az említett két falu határában pedig kitör és utat keres terjeszkedéséhez. Az előrejelzések ismeretében 2013. június 2-án vasárnap este 18 órakor kezdődött az árvízi védekezésünk, amikor az árnak a legelőre való betörését igyekeztünk egy holt Duna-ág torkolatában megakadályozni nyúlgát építésével. Erre azért volt szükség, hogy a legelőn lévő vízállást a lehető legrövidebb időre korlátozzuk, mert nem volt mindegy, hogy a lábon álló szénának való füvet betakarítás előtt mennyire pusztítja el.
A következő napon (jún. 3.) a vízügyi hatóságokkal való egyeztetés után a polgármester 9 órakor elrendelte a polgárvédelmi törzs (25 fő) mozgósítását. A törzs tagjai által történt minden szakterület törvény által meghatározott intézése katasztrófa illetve elemi csapás esetére. Ez kiterjed a konkrét elhárítási feladatok megszervezésétől a végrehajtásig, az egészségügyi szolgálatig, élelmezés, kitelepítés stb. A törzs összehívásakor pontosítottuk az árvízvédelmi feladatokat, megtörtént a várható munkálatokkal kapcsolatos konkrét feladat meghatározás. Megkezdtük az előkészületeket a közerő mozgósítására, az igénybe vehető gépi, technikai erő felmérésére, megrendelésére. A kirendelt vízügyi szakemberekkel elemeztük a várható, soha nem látott magas tetőzési szinttel kapcsolatos teendőket.
Kedden, június 4-én 12 órakor országosan is kihirdették az árvízi védekezés veszélyhelyzetét, és hírt kaptunk arról, hogy Németországban, Ausztriában a tetőzési szint elérésekor milyen károk és pusztítások keletkeztek, sőt a természeti katasztrófa emberéletet is követelt. Ettől a kihirdetési időponttól bekapcsolódott – az új katasztrófatörvény alapján – a katasztrófavédelmi igazgatóság irányítóként.
Közben a közerő mozgósítását utcai plakátokon, Facebookon és a honlapunkon keresztül végeztük. Az évszázad árvízi védekezését soha nem látott civil összefogással kezdtük meg. Nehéz kiemelni bárkit és bármelyik települést, mert sok segítséget kaptunk, de mindenképpen említést érdemel Lébény, Mosonszentmiklós és Kimle, amelyek lakói szinte egy emberként jöttek segíteni. A megye szinte minden települése és távolabbi országrészek is képviseltették magukat. Itt voltak többek között az ózdi és a Tolna megyei polgárőrök, a megyebeli polgárőr szervezetek, önkéntes tűzoltó egyesületek, sportközösségek – több esetben a polgármesterrel együtt -, munkahelyi közösségek és sok-sok magánszemély. Köztük a veszprémi Pannon Egyetem, valamint a Nyugat - Magyarországi Egyetem mosonmagyaróvári karának oktatói, hallgatói és egyéb munkatársai.
A település védekezési terve alapján gyakorlatilag 3 nap alatt kellett kiépíteni az Ady Endre utcától a Dunasor, a Híd utca és a Templom-köz közötti védvonalat a hídra vezető közút lezárásával. Továbbá a Béke utcától a Lickói útig a csatorna melletti szakaszon szintén védművet kellett építeni. Nehéz helyzetünkben szerencsénk volt, hogy az új dunai töltés építése teljesen elő volt készítve, és az árvízi védekezés előtt 2 nappal megkezdték az építését. Természetesen a védekezés miatt azt le kellett állítani, de a kivitelező SWIETELSKY Magyarország KFT. jelen lévő összes gépe megrendelésünkre részt vett az ideiglenes védvonal új nyomvonalon történő építésében. 46 nagy teljesítményű nyerges vontató hordta a töltőanyagot, az abdai kavicsbányából a töltés építéséhez, valamint a homokzsákok megtöltéséhez. Sajnos nem engedélyezték a mecséri legelőn lévő közel fél hektáros meddő homokbánya anyagának kitermelését, pedig a talajmechanikai vizsgálatok alapján töltésre alkalmas lett volna. Ezt a környezetvédelmi felügyelet határozatilag tiltotta korábban meg. Így nagy harcba kerültünk az időarányos teljesítéssel, valamint féltettük útjaink szétgyúrását a nehéz gépjárművektől.
A Dunasornál volt a legbonyolultabb a helyzet, mivel az egész védelmi szakasz legmélyebb pontja erre a területre esik. A töltés Duna felőli oldala fóliaborítást kapott, a házak felől pedig homokzsákból bordás kitámasztás készült igénybe véve az út teljes szélességét. Ezt az erősítést állandóan kellett fokozni, magasítani a víz emelkedésével párhuzamosan. A hármas irányító stáb (katasztrófavédelem, vízügyi szolgálat ügyeletes szakembere és a polgármester) a helyzet mérlegelése után szükségesnek látta a töltés megtámasztás további erősítését végig a Templom-közig a bordák közé kavicsterheléssel. Az érintett szakaszoknál a kitámasztó bordák miatt a közlekedés lehetetlenné vált, ezért ahol lehetett az összes terhelő anyagot (három lapát kavics egy zsákban) csatárláncban, kézi erővel juttattuk a helyszínre. Szinte hihetetlen volt az emberek kitartása, teljesítőképessége. Óriási munka volt ez! A töltőanyag pótlása és helyszínre szállítása miatt több házas ingatlan udvarát kellett igénybe venni, mert e nélkül a töltést nem tudtuk volna megerősíteni.
Mivel soha nem látott vízmagasság elhárítására kellett felkészülni, fontosnak láttuk a falu külterületi veszélyeztetett részének speciális magasságmérését elvégezni. Erre azért volt szükség, hogy a falut a határból induló mélyebb hajlatokból a víz ne tudja hátba támadni. Mikor a magassági mérések eredményeit láttuk, azonnali hatállyal dönteni kellett az Ady Endre utca utolsó házától a kunszigeti állami védvonalig (töltésig) egy nyúlgát kiépítésére. Ez 2013. június 6-án, csütörtökön történt. Már kezdett esteledni, gyorsan szártépőt kellett szerezni, munkába állítani, levágni a búzát, őszi árpát és kukoricát a nyomvonalból, hogy minél kevesebb szerves anyag kerüljön az ideiglenes védvonalba. Utána azonnal munkába állt egy nagy teljesítményű forgópados markoló a nyúlgát összehúzására, megépítésére (1-1,3 méter magas és kb. 3-4 méter alapszélességgel). A Szentpáli álén és a Paptagi dűlőúton a szállított töltőanyaggal építettünk nyúlgátat, a volt tsz telep védésére pedig a fokozódó veszélyhelyzet miatt dűlőutat kellett ideiglenesen építeni. Az ideiglenes védmű fóliás borítást kapott szintén homokzsákok terhelésével. Amikor a gép elérte a kunszigeti védművet, a Tanárrét mélyebb pontján megjelent a töltésnél a víz.
A magassági mérések alapján 4 soros, homokzsákos védművet kellett építeni az Ady Endre utca kivezető szakaszán, valamint a Dózsa utca 27. és 39. házszám között a Duna felőli házsorok udvarainak magasabb részén. A Dózsa utca 39-es házszámtól a kápolnáig a szilárd burkolatú út házak felőli oldalánál szintén 4 soros, homokzsákos védművel védtük a házsort. Ezt az útszakaszt víz borította a tetőzéskor. Szinte félelmetes volt e látvány. Gyakorlatilag ekkor kettészakadt a falu közlekedése, a felső részt járművel csak Lickópuszta irányából lehetett megközelíteni.
Szombaton, 8-án 10 órakor tetőzött az árhullám Mecsérnél. Továbbra is nagy gondot kellett fordítani a kiépített védmű ügyeletére, készenlétben lenni az esetleges beavatkozásra, mivel kérdéses volt, hogy a hatalmas víznyomást a töltés meddig bírja. Folyamatosan fokozni kellett a bordás homokzsákos kitámasztást, valamint a kavics súlyterhelését bejuttatni a bordák közé. Még további 3 napig teljes kapacitással kellett az ügyeletet ellátni. A védekezésben részt vevő személyek - nem túlzás az állítás -, csontig kimerültek és elfáradtak a folyamatosan kevés pihenéssel végzett nehéz munkában. A védekezésben résztvevőket regisztrálni kellett, de a gyakorlat azt bizonyította, hogy többen voltak olyan személyek, akik valamilyen okból kimaradtak a regisztrációból. A feladatok végzését a 4,6 km hosszú védvonalon úgy szerveztük, hogy egy-egy szakasznak volt közvetlen irányítója, aki beosztotta a személyzetet a konkrét feladatok ellátására, és biztosította a munka feltételeit. Az irányítás következő szintjén pedig 3 személy végezte az összes feladat koordinálását, irányítását. Ezen személyek közül 3 nap után tudtunk egy 4. személy beállításával tudtunk egyet-egyet fokozatosan pihentetni. E fölött volt a háromfős irányítási stáb, amely a szakmai irányítást végezte. Ezen a láncolaton jutott el az irányítás közvetlen a töltésen való védekezéshez, valamint visszafele az információ. Így időarányosan, pontosan működött az árvízi védekezés. Meghatározott időszakonként jelentést kellett adni a katasztrófavédelem felsőbb szerveinek, a vízügyi szerveknek, valamint a megyei védelmi bizottságnak. Nálunk a védekezésben kivezényelt rendészeti és egyéb szervek – az irányításon kívül - nem vettek részt. Más településen voltak kivezényelt egységek, akiknek a pihentetését is meg tudták oldani.
Összességében 6000 ember vett részt a védekezésben, legtöbben 7-én, pénteken voltak a regisztráció alapján 1560-an a 4,6 km hosszú védekezési szakaszon. A civil szerveződésekből alakult munkacsoportokban sok fiatal is részt vett. Voltak olyan tizenéves fiatalok, akik jöttek segíteni, de először gondban voltunk a munkába állításukkal, mivel a korukat és a fizikai állapotukat nézve, tartottunk attól, hogy nem bírják e nehéz munkát. Nem így történt! Amit vállaltak hősiesen teljesítették is. Morálisan jó hangulat uralkodott a védekezés ideje alatt, erre nagyon odafigyeltünk, hogy az eligazításokon műszakváltáskor konkrétan, határozottan, de udvariasan hozzuk tudomásukra az embereknek a munkavégzés pontosságát és felelősségét. Szerencsére nem alakult ki pánikhelyzet, pedig a Dunasoron két ember magasságáig emelkedett a töltés, és a lábánál végezték a védekező munkát. Nagyon sokat jelentett az idősebb generáció bölcsessége, higgadtsága, akik nemcsak elmondták, hanem emberi tartásukkal, kisugárzásukkal is a feladatok végzésére koncentráltak, és ez a szemlélet átragadt mindnyájukra. Mivel zsáktelepülés lettünk a híd lezárásával, tartani lehetett attól, hogy megjelennek az ún. látványturisták, akik akadályozzák a gyors és pontos munkavégzést, valamint fokozott balesetveszélyt jelenthetnek. A rendőrség ezt megakadályozta, ami nem volt egyszerű, mert a faluba érkező, segíteni jövő civilektől meg kellett őket különböztetni. Aki nem hozott munkaruhát, csizmát, szerszámot és az úti célját nem tudta meghatározni, az nem nyert bebocsájtást. Dicséretes volt ez a munka, mert minden feszültség nélkül, határozottan megoldották. Ide kellett helyi polgárőröket is segítségül adni a folyamatos szolgálathoz.
A településre beérkező gépjárműveket a községházánál szervezett diszpécser szolgálat irányította, hogy mindig legyen megfelelő mennyiségű töltőanyag valamint homokzsák. E komoly védekezési feladat megvalósításához minden közreműködőnek kellett a pontos, precíz, kiszámítható munkája.
Megtöltöttünk 266 000 homokzsákot, 20 000 m³ föld, homok kavics mozgatására került sor, a SWIETELSKY Magyarország KFT. végezte a gépi munkát, valamint szervezte a szállítást, de szükség volt helyi őstermelők, vállalkozók gépeire is. Kaptunk még ilyen irányú gépi segítséget Lébényből, Kimléről és Mosonszentmiklósról is. Igyekeztünk a védekezésben résztvevő személyeket éjjel-nappal egy tál meleg étellel, szendviccsel és folyadékkal ellátni. Az élelmezési sátorban a helyi vöröskereszt összefogásával éjjel-nappal önkéntesek tevékenykedtek és hősies munkát végeztek, itt is szükség volt minden lehetséges erőre. A Híd utcai járdán több helyen rotyogott üstben a pörkölt, gulyás, majd készült szabadtérben más élelem is. Az ellátást első időben az önkormányzat által biztosított alapanyagból láttuk el, aminek a lehetősége egyre szűkült, de szerencsére közadakozásból a bevásárlóközpontok, vágóhidak adományai és a megyei vadászati felügyelő által szervezett vadásztársasági vadhús sokat segített. A területileg illetékes vöröskeresztes irányítás szervezésében sok élelem, kötszer, orvosság került hozzánk, nagy segítség volt a Máltai Szeretetszolgálat, a Katolikus Karitász, valamint a Hit Gyülekezet élelemmel történő besegítése, amiért szinte nem is tudtuk kifejezni köszönetünket és hálánkat a segítés tartalmának és hatásfokának megfelelően.
Akik koruknál fogva nem tudtak a védekezésben aktívan segíteni, biztosították a pogácsát, palacsintát és kávét. Ezek a jóindulatú, kedves figyelmességek nagyon sokat segítettek az elfáradt kezeknek, amikor már a jó szó, biztatás is jól esett, és új erőt adott. Minden civil személynek köszönetünket fejeztük ki az önzetlen segítségért, emberséges megnyilvánulásért.
A védekezés ideje alatt elő kellett készíteni a Dunasor lakóinak kitelepítési programját. Itt az utca legidősebb és sok védekezési tapasztalattal rendelkező személyét bíztuk meg, hogy irányításával a veszélyhelyzetben a házsor lakóit a helyi középületekben tudjuk elhelyezni. A másik kitelepítési programot két gazdánál lévő nagyobb állatállományra kellett tervezni. Az ő kitelepítési helyük a lébényi tsz üresen álló tehénistállója lett volna, de erre szerencsére nem került sor.
Tetőzés után a védekezést június 11-éig, keddig fent kellett tartani, amikor a töltések jelentősen átáztak, és a belvíz szivattyúzását is meg kellett szervezni. Erre kaptunk segítséget a mosonmagyaróvári tűzoltóktól. A támrendszer visszabontásához és a homokzsákok kiürítéséhez a megyei kormányhivatal közbenjárásával segítséget a büntetés végrehajtási intézettől kaptunk, mivel erre a munkára önkénteseket már nem lehetett szervezni. A visszabontásból származó töltőanyagot, mely a víz által fertőződött, bedeponáltuk a korábbi szeméttelepre, a kiürített zsákokat pedig hulladékégetőben kellett megsemmisíteni.
Szántóföldjeinken is jelentős vízkár keletkezett, nemcsak ott pusztult el a növény, ahol vízállás volt, hanem ott is tönkrement a termés, ahol az átnedvesedett föld úgynevezett „víznyomásos” állapotot teremtett.
Sikeresen kivédtük a Duna támadását, amit a precíz, pontos és odaadó szervezett munkával tudtunk megoldani, de volt két eset, amikor csak nagy szerencsével úsztuk meg a tragédia bekövetkezését. Az első az volt, amikor az Ady utcától a Kunszigeti gátig kiépített védvonal elkészült, a gép kezelője megállás nélkül végezte a munkát, s mikor kiért a kunszigeti gátig, akkor vette észre visszafelé tekintve, hogy egy mélyedésnél már megjelent a víz a töltés lábainál. Tehát utolsó pillanatokban sikerült a töltést elkészíteni. Visszafelé a töltés mellett indult vissza. Mikor odaért egy mélyebben fekvő szakaszhoz, akkor vette észre, hogy a töltés átázott. Géppel gyorsan megmagasította a kritikus szakaszt, ezzel elhárult, hogy a falut hátulról érje a víz támadása.
A másik eset 9-én, vasárnap történt, amikor tetőzés után megindult a lassú apadás. Ezen a szakaszon működtek a szivattyúk melyek a szivárgó és a fenékvizet visszajuttatták a Dunába. Az egyik szivattyú kezelője elment üzemanyagért, s amikor visszafordult, látta, hogy a nyomócső, mely át volt vezetve a töltésen, visszacsapódik és a mentett oldali részen a homokot mossa ki a homokzsákok és a fólia alól. Gyorsan eldobott mindent, segítségért kiabált, és minden a környéken ott lévő személy az odakészített homokzsákokból felkapott egyet, hogy zsákokkal töltse fel a kimosott részt. Ekkorra már a fólia teljesen behajolt, ha a másodpercek tört része alatt nem tudják kitámasztani, a víz áttör és a Duna beláthatatlan károkat okozott volna településünkön. E két eset kivédése több volt a szerencsénél. Ide más segítséget is kaptunk…
Árvízi védekezésünket 6-án, csütörtökön Orbán Viktor miniszterelnök, 7-én, pénteken Áder János köztársasági elnök is megtekintette.
Fotó: http://index.hu/belfold/2013/06/04/arviz/, valamint a települési önkormányzat archívuma
