Régen a Hanság láprétjein, meleg nyári éjszakákon komisz lidércfények villództak....
TÁLTOSOK, BOSZORKÁNYOK, TÜNDÉREK, LIDÉRCEK
A kunszigeti római őrtorony romja évszázadokon át a szigetközi vadon ködfátylába burkolózott. A hagyomány szerint Tündérvár volt. Valaha vihar miatt bajba került halászok vergődtek oda s kértek segítséget a tündérektől. Egy jó tündér beengedte, ám egy kőszívű kikergette őket a toronyból. A halászok ezért megátkozták a tündéreket: ha a szívük helyén kő van, váljanak teljesen kővé.
Régen a Hanság láprétjein, meleg nyári éjszakákon komisz lidércfények villództak. Pákászok, pásztorok hiába jártak hanságjáró bottal! Agyonütni nem lehetett. Ha csak gyertyalángnyi is volt a lidércfény, féltek járni a Hanyt. A kacskaringós Rábca és a Hany talányos fényei közt több história szól a lápban eltűnt hatlovas hintóról, ludvércekről, rontó boszorkányokról, s más különös lényekről…
A Hanság mesevilágából kandikáló falucska, Cakóháza, viszont mintha csak abból a bizonyos Megyéből került volna ide, még ha nem is derék Hobbitok, hanem jellemes emberek lakják! Ódon dűlőnevei legalább olyan furfangosak: Öregvölgyre-járó, Békafej-dombi, Mégesre-járó, Csigaházi, Hosszúbajáczai…
Fehértó határának a leszálló harmatba bújt láprétjein egykoron tündérek járhattak, hisz nyomukban még ma is orchideák, kosborok virágoznak. J
