Kunsziget első templomát Szécsényi Lőrinc építtette az 1670-es évek környékén. Szent Lőrinc vértanú tiszteletére szentelte fel a tempomot az építtető fia, Szécsényi Pál győri nagyprépost 1677 körül. A templom búcsúja Szent Lőrinc vértanú ünnepén, augusztus 10-én van.

A falu ekkoriban népesedett be újra, miután Győr török kézre kerülése után elnéptelenedett. 1683-ban aztán újra menekülni kellett a falu lakóinak, amikor a török Bécs elen indult. A dúlás nem kímélte a néhány éves templomot sem.

1698 után a Viczay-Héderváry családé lett a falu, ők telepítették újra katolikus lakossággal. A templomot felújították.

1786-ban az addig Öttevény fíliájaként szereplő község önálló plébániává alakult.

A ma is látható templom 1843-44-ben épült, késő klasszicista stílusban. Az építést Szinger György építőmester vezetette. A régi templomból megmaradt húsz férőhelynyi pad és az 1718-ból való miésző kehely is, rajta a GVNT. SIGHET feliratta.

A templom belső festése márványhatású, ezt a mennyezeti seccókkal együtt Borsa Antal festőművész készítette 1957-ben.

Az első világháború idején elvitték a templomból a legkisebb és legnagyobb harangját. A mai két harang a harmincas években került a templom tornyába. Ma már elektronikus rendszer húzza a harangokat, a templom padjai fűtöttek, és hangfalak erősítik a misét mondó plébános hangját.

2010-ben lecserélték a templom tetőszerkezetét, szigetelték  és kívülről felújították és újrafestették a falakat, valamint az épület díszes külső világítást kapott.

A templom szerepel az Országos Műemlékjegyzékben is.

Forrás: http://www.kunsziget.hu/pages/show/46/templom 

Kápolna

Kunsziget szakrális hagyományainak sorából a méltán híres Krisztus-keresés mellett kiemelkedik a község fogadalmi ünnepe, Páduai Szent Antal napja. Ilyenkor a falu népe a templomból indulva körmenettel vonult a Szent Antal kápolnához, ahol ünnepi szentmisén vett részt. E ma is meglévő hagyománynak a XIX. századra visszanyúló gyökerei vannak, de az is lehet, hogy még egy századdal korábbra tehető az eredete, hiszen a XVIII. század volt a fogadalmak kora. Írásos nyoma csak az 1850-es évektől maradt ránk.

A közösségi emlékezet az 1831-es nagy kolerajárványhoz köti a Szent Antal tiszteletet, de ezt a kiugróan magas halálozási számon kívül semmi nem támasztja alá. (A halotti anyakönyv bejegyzése szerint 108-an vesztették életüket 1831-ben; viszonyításul: 1836-ban 851 volt a lakosság száma.) A háziállatok patrónusaként is tisztelt Szent Antalhoz sokkal valószínűbb, hogy dögvész esetén fohászkodtak a hívek, s hálából emeltek kápolnát a tiszteletére.

Szent Antal napján a falubeliek nem dolgoztak, hanem ünnepeltek; általános elvárás volt, hogy aki teheti, vegyen részt az ünnepi misén. Még a más vidékre került családtagok is hazalátogattak ilyenkor. A körmenet a templomból indult, élén egy keresztvivő fiúval, mögötte haladtak a gyerekek, majd a plébános, a kántor és a sekrestyés következett. Utánuk a nagylányok vittek három zászlót, őket a hívek közül előbb a férfiak, végül a nők követték. Az úton a mindenszentek litániáját énekelték. A körmenet a jelenlegi Széchenyi utca sarkához érkezve először egy díszkapun haladt keresztül (kb. az 50-es évekig), amelyet gerendákból, tölgyfaágakból készítettek, s rózsával díszítettek. A kápolna bejáratát is virággal fonták körül erre az alkalomra. A kápolna előtti úton, az árok szélén pedig koldusok térdeltek elébük tett kalappal, alamizsnáért könyörögve. Az állattartó gazdák aprópénzt dobtak nekik. Az ünnepi szentmisére a helyi plébános évről évre vendégszónokot hívott, ahogy az még napjainkban is szokás; valamint az is, hogy a szertartás végén hagyományosan a hívek megcsókolják a Szent Antal-ereklyét.

Napjainkra is megmaradt a Szent Antal-nap szép ünnepe, ha nem is hagyták érintetlenül a társadalomban végbement változások. Az ünnepi körmenet nem június 13-án van, hanem a hozzá legközelebb eső vasárnapon. A megelőző napok esti ájtatossága nem vonz ugyan tömegeket, de így is szép számmal vesznek rajta részt a hívek. A legnagyobb változást az állattartás szerepének átértékelődése jelenti, de ez nem magát az egyházi ünnepet, hanem a hagyomány szellemiségét érinti. Ahogy csökkent a faluban az állattartással foglalkozók száma, úgy vesztették el jelentősségüket a június l3-i állatokkal kapcsolatos tilalmak; a fogadalom súlyát sem érezheti igazán az, aki nem élte át soha, mekkora kárt okozhat egy családnak a marhák elvesztése. Törvényszerű tehát a Szent Antal ünnepéhez való viszonyulás változása. Az idén 100 éves kápolnához június közepén azonban ismét elzarándokolnak a hívek, hogy fohászkodjanak a háziállatok patrónusához, a szegények gyámolítójához, Szent Antalhoz.

(Részletek Szalainé Hécz Tünde Szent Antal ünnepe Kunszigeten című munkájából.)

Forrás: http://www.kunsziget.hu/pages/show/44/kapolna 

Plébánia

A szecessziós stílusú épület egyike a falu építészeti értékeinek. A plébánia az 1910-es években épült a korábbi plébániaépület helyére. A korábbi plébániából megmaradtak azonban az udvari épületek, köztük a nyitott nyári konyha is, amelyből nem sok maradt fenn a régióban.

2010-ben a plébánia udvarán található 18. századi épületet felújították, megőrizve az utókor számára a nyitott nyári konyhát és a kemencét. Az udvar közepén kalapos szín is épült.

Forrás: http://www.kunsziget.hu/pages/show/59/plebania