Horváth kereszt
A háborúból való szerencsés visszatérésének emlékére a falu határában (Lébény–Mecsér összekötő út jobb oldalán), 1925‐ben emlékkeresztet állított Horváth Ferenc és neje Dudás Magdolna.
Hajóvontatók háza, Dózsa u. 56.
A település életében, kiterjedésében, a népesség megélhetésében kedvező feltételeket biztosított a folyóparti fekvés, a víz közelsége. A mederváltás, a zátonyok keletkezése veszélyessé, gyakran pedig lehetetlenné tették a Duna szigetközi szakaszán a hajózást, ezért a fő vízi közlekedési útvonal a Mosoni‐Duna volt. A folyással szemben lovak vagy emberek vontatták a bárkákat. A falu hosszú évszázadokon keresztül kihasználta ezt a lehetőséget. Mecséren is sokan éltek hajózásból, hajóvontatásból, halászatból, illetve révészkedésből. Főleg nyugati árukat, de hazai termékeket – elsősorban bort és halat – szállítottak. Nehéz munkának bizonyult, mivel ismerni kellett a vizeket, nagy gondot jelentett a vontatóút fenntartása, ahol az emberek, állatok jártak. A vontatók egész nap, pirkadattól késő estig dolgoztak, hogy egy‐egy napon minél magasabbra húzassák fel hajójukat az árral szemben. Jól kerestek, bár gyakran előfordult, hogy elitták a kereset nagy részét. Mire hazaértek, alig maradt pénzük. Erről ír a „Világ‐ Krónika” 1886. március 12‐ei száma is. „A kis Mecsér lakói abban az időben, mikor még a vasutat hírből ismerték, főleg fuvarozással keresték kenyerüket Pest és Bécs között, sőt otthon is, mikor a Mosony és Győr közt sűrűn közlekedő gabonás vontató hajók a Dunán megfeneklettek: ez pedig gyakran megtörtént és ilyenkor a teher egy részét Mosonyba ők fuvarozták. A férfi‐népesség az év legnagyobb részét a Kis‐Dunán és az országúton töltötte, nem csekély hátrányára saját gazdaságának és jó erkölcseinek. Keresményük java az útszéli kocsmákba vándorolt s haza néhanapján csak ők meg az üres tarisznya jutottak”. Az utolsó hajó‐vontatók a településen a Dobaiak voltak, akik ezen kívül halászattal is foglalkoztak. Amikor a gőzhajó megjelent a Dunán, akkor lassan megszűnt a vontatás, ezzel együtt az ez irányú foglalkoztatási lehetőség is. Mecséren még ma is áll a hajó‐vontatók háza, ami jelenleg magántulajdonban van.
Magyarok Nagyasszonya Templom, Dózsa u. 19.
1900‐ban gróf Wenckheim Krisztina új román stílusú templomot építtetett, melyet Kotrovátz Ernő győri segédpüspök szentelt fel. A templom főbejárata fölött a Wenckheim család kilenc gyöngyös grófi koronájával bővített címere látható. A templom belsejében elhelyezett14 db stációt 1915‐ben Csaplár István és felesége Kollár Klára 50. házassági évfordulójukra, hálából Olaszországból hozatta a falunak. A környéken egyedülálló képeket hajóval hozták Győrig, onnan a mecsériek darabonként szalmával becsomagolva lovas szekérrel szállították a helyszínre. Egyedi a fából faragott oltár. Az ólomkristálycsillár Borbély György és családja, a másik opálos Hujber Dániel ajándéka. A freskókat Samodai József mosonszentmiklósi festőművész festette 1969–1971 között. A közel 2 méteres bekeretezett olajkép „Jézus a keresztfán”, feltételezhetően még az előző, 1679‐ben épült templomból maradt fenn. A gyóntatószéket Fehér Rudolf és Fehér József helyi asztalosmesterek készítették 2000‐ben a millenniumi évfordulóra.
Hősök kertje Fő u., temető mellett
Horváth Gábor lelkész 39 évig dolgozott, az ő nevéhez fűződik a Hősi Liget (ma Hősök kertje) – benne a Peregrimus vándorok kápolnája – létesítése és az iskola kibővítése. A kápolna szobrát az 1960‐as évek végén ellopták, azóta sem lett meg.
2013-ban pályázati forrásból felújításra került a Hősök kertje. Egy köztéri szobor került elhelyezésre, mely a csatából hazatérő katonát jelképezi, aki kezében a csapatzászlót tartja. A kápolnát 2014-ben újraszentelték, és Szent Peregrinus szobra is helyére került.
2014-ben az I. és II. világháború áldozatainak emlékére kettő darab emléktábla került elhelyezésre a Hősök kertjében.
Csaplár kereszt Kossuth utca kivezető szakaszán
A falu déli kijáratában 1906‐ban emlékkeresztet állítottak „Isten dicsőségére emeltették a mecséri R.K. Hívők” felirattal.
Lourdi kápolna Dózsa u. 45.
A község „főszeri” részén áll, feltehetően 1868‐ban épült Lourdi kápolna az 1862‐es kolera járvány áldozatainak emlékére, mint kegyhely.
