A Rábca menti kisközség 1908-ig a Réti nevet viselte, majd Tárnokréti lett.
A tárnok előtag a birtokos királyi tárnokok földjére, a réti utótag pedig a sok rétségre utal. A település határán keresztül vezet el az Appius Claudius által építtetett római út. 1210-ben már népes hely, amikor itt Póth nádor kap királyi adományt.
Lakossága a Moson megyei Pusztasomorjából és a Sopron megyei Lózsi (Nagylózs) községekből települt ide. A község a megyében szinte a legrégebbi, 1701-ből származó pecséttel rendelkezik.
Műemlék az 1785-ben épült a barokk stílusú evangélikus templom. A Fő utca elején több polgári jellegű lakóház és gazdasági épület található, míg az 1900-as évek elején épültek az Új sor, a mai Fő utca Rábcakapi felé eső részének hagyományos vakolt téglaoromzatos parasztházai és gazdasági épületei. A kertek végében még fellelhetők a hagyományos, keresztbe fordított pajták is. 1945. márciusban a visszavonuló német katonák felrobbantották a Rábcát átívelő fahidat. Hosszú évekig a határsáv miatt csak engedéllyel lehetett bejutni a faluba. 1954-ben az elmerült Rábca híd helyett egy ideiglenes pontonhidat építettek.
1991-ben adták át a forgalomnak a régi római út nyomvonalára épült Tárnokréti-Lébény közötti utat, ezzel megszűnt a faluk zsákutcás jellege, valamint csökkent az utazási idő Győr felé. 2010-ben tartották a település 800 éves évfordulóját.
Ekkor nyílt meg a település helytörténetét bemutató tájháza is.
Írta: Józsa Tamás. Fotó: Dr. Alexay Zoltán és Greguss László és a település archívumából.
