A régészeti ásatások szerint a falu területe a bronzkor óta lakott, a vizek lecsapolásáig Kapi a Hanságban terült el.
Régen utak hiányában csónakon közlekedtek, később a Rábcán az árut, dereglyéken szállították, amiket emberek vontattak. A hagyomány szerint a csónakok a mai Fő út kertjeinek végeiben kötöttek ki.
Tájházként újították fel a falu és a Kisalföld legrégebbi, még álló parasztházaként számon tartott épületét, amely a mestergerendába vésett évszám szerint 1786-ból származik. Az S. J. monogram a ház tulajdonosának, Szabó Jánosnak a nevét fedi. A ház fala föcskerakásos (rakott sárfal), a tető náddal fedett, deszkaoromzatos kialakítású. A konyha szabadkéményes, kéménye sárral tapasztott és vesszőfonású. A lakórészben tóközi épületekre jellemző, nagyrészt eredetileg az épületben talált a bútorokkal és berendezési tárgyakkal felszerelt kiállítás látható. A tornácon az eresz alatt búzás vermek nyomait láthatjuk. A tájház eredeti, 1866-ban épített pajtáját a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum vásárolta meg. Ma a szomszédos Markotabödögéről származó pajtájában a Terra Capi Civil Szervezet táncházakat és kulturális programokat rendez. A faluban több 80-100 éves polgári jellegű ház és a telkek végében régi pajták találhatók. A szentendrei skanzenben látható a Rábcakapiból származó 1736-ban épült lakóház. A Kapi temetőben régi sírkereszteket is láthatunk.
1788-ban épült evangélikus temploma védett épület.
Írta: Józsa Tamás. Fotó: Dr. Alexay Zoltán és Greguss László és a település archívumából.
