Lébény az őskortól kezdve folyamatosan lakott hely volt.
Ennek emlékeit a régészeti ásatások nyomán meg is találták – éltek itt kelták, de a Pannóniát meghódító rómaiak nyomai is fellelhetők. Az ásatások során a honfoglalás korából is megtalálhatók a valaha itt lakott emberek nyomai. A falut 1242-ben a tatárok elpusztították, de a templomot nem tudták bevenni.
Építészeti emlékeit tekintve meghatározó a Szent Jakab apostol tiszteletére szentelt kéttornyos, háromhajós, háromapszisos, nemzetségi templom, mely a román stílusú bencés templomépítészet egyik szép példája, két nyugati tornyával, bélletes kapuzatával és félköríves ablakaival.
A településen megemlítendő még az evangélikus templom, a Szent Antal-kápolna a stációkkal, a Pálos-rendház, a Szent Flórián-szobor és Nepomuki Szent János szobra.
A népi építészet emlékei közül nagyon szépek a Kisalföldre jellemző, eredeti nádfedésű parasztházak. A Bartók Béla utcában több épület is megmaradt, amelyek már egy-egy új épület beékelődésével, de még a hagyományos utcasort idézik. A Kun utcában látható egy csonkagádoros kialakítású lakóház, nem messze tőle pedig egy cseréptetős kontyolt házban még a faragott mestergerenda is megtalálható. A paraszti gazdálkodás emlékét őrzik a kertek végében fellelhető, valamikor egységesen megjelenő csűrök is.
Írta: Józsa Tamás. Fotó: Dr. Alexay Zoltán és Greguss László.
