Első okleveles említése Sövényszád alakban 1396-ból származik, amely feltehetőleg egy azóta már nem létező Sövény nevű vízfolyás torkolatára utal.
A falu a XVI. század óta szerepel Sövényház, Sövényháza alakban a forrásokban. A ma is álló római katolikus templomot 1701-ben a jezsuiták építették, amelyet 1750 után alakították át, rokokó mellékoltárokkal. Copf szószéke 1780 körül készült. A templomkertben egy 1830 körül állított, klasszicista kőkereszt és egy 1890-ből származó Szűz Mária-oszlop is látható, de érdemes megemlíteni a Gárdonyi és a Petőfi utca kereszteződésében lévő Göltl-keresztet is. A birtokos családok emlékét a templom körüli régi sírkövek őrzik. A falut császári csapatok égették fel 1704-ben, a szétszéledt lakosság helyébe katolikus svábok települtek be az 1710-es években.
A helység így az 1946-os kitelepítésig német többségű volt. A település határában az ősi gazdálkodási rendszer elemét képező Árpád-kori árokkomplexum nyomai is megtalálhatók. A községben több helyi védettséget élvező építészeti érték van, így például az 1920-as években épült harangláb és a temetőkápolna.
Írta: Józsa Tamás. Fotó: Dr. Alexay Zoltán és Greguss László.
