A község a környék településeinél magasabban helyezkedik el. A börcsi teraszsziget- maradvány három-öt méter vastag durva folyami homokból, alatta kavicsrétegből áll.
Ezen a felszínen, az árvízmentes szárazulatok vonalát követve alakult ki a település. Történeti magját a Fő utca két oldalán, fésűs beépítésű, keskeny, szalagtelkes lakóházak és gazdasági udvarok alkotják.
Településszerkezetileg úti falunak tekinthető, később ez a településmorfológia a népesség gyarapodásával a főútra becsatlakozó utcákkal bővült ki. A Kisalföldön hagyományos, egyosztatú lakóházakat találunk. A helyiségek megközelítése a konyha előterén, a pitvaron keresztül történt. A tornác nélküli udvari homlokzaton a bejáratot jellegzetes csonkagádor védte. Az épület hosszának csökkentésére a második lakóegységet keresztbe fordítva építették fel. Itt egy átjárón keresztül az utca és az udvar felől is be lehetett jutni a szobákba, a kamrába és konyhába. A lakóházak utcai homlokzatára legjellemzőbb az egyenes oromfal és a nyeregtető volt. Mára a nádas házak eltűntek, de szép parasztbarokk oromzatú nyeregtetős házakat találhatunk.
A tájház területén megtekinthetők az 1870-es évektől az 1930-as évekig a gazdálkodó életmódot folytató emberek hagyományos eszközei, valamint az udvaron a gazdasághoz tartozó háziállatok is.
Szent Bertalan volt a védőszentje már Börcs első, vár módjára épült, kerek Árpádkori kápolnájának is, ami a török támadások során tönkrement. 1834-ben a klasszicista stílusban épült műemléki védettségű templom alapkövét Juranics György győri püspök helyezte el.
Írta: Józsa Tamás. Fotó: Dr. Alexay Zoltán és Greguss László. Légi felvétel: http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%B6rcs
