Érdekes ez a vidék, érdemes itt elidőzni és gyönyörködni a vonzó természeti környezetben és az ember által létrehozott épített örökség értékeiben. De induljunk el először magától a folyótól. A Répce és a Rábca (németül: Rabnitz) elnevezés alatt ugyanazt a folyót kereshetjük. A Hanság területén a Répce a Kis-Rábával egyesül és Rábca lesz a neve. A folyó a Rozália-hegységben ered és Győrben torkollik a Mosoni-Dunába. Régen a Rábába torkollott, de árvízvédelmi szempontból a torkolatát belvároson kívülre helyezték. A történelem folyamán folyamatosan igyekeztek a kanyargós Rábcát szabályozott mederbe terelni. Mederrendezési és szabályozási munkákat végeztek, csatornákat ástak. A szabályozás a XIX: század végére zárult le. Ezt megelőzően Bősárkánynál, Kapinál, Rétinél és Börcsnél is egy-egy vízimalom segítségével hasznosították a Rábca erejét. Az 1900-as évek elején szivattyútelepeket létesítettek a belvizek levezetése érdekében. Ennek emlékét őrzi Ikrény határában a Lesváron, ma már múzeumként működő hajdani gőz szivattyútelep. Kistáji beosztás szerint a Kisalföld, Rábaköz és Tóköz területén járunk. Ha megnézzük az egymástól kis távolságban fekvő, a névadó Rábca folyó közeli települések mindegyike rejt magában valami olyan értéket, amiért érdemes felkeresni. S ha már az utazó ott van, használja ki a lehetőséget és nézzen körül. Amikor ez a füzet született körbejártam az összes települést és próbáltam az építész, a nem helybeli, de nem messziről jött látogató szemével néztem a vidéket. Megérte! Volt úgy, hogy egyből elém tárultak, volt, hogy kicsit hosszabban kellett ott időzni, de mindenhol fel lehetett lelni még az egyes települések sajátos a történelemben, az egyedi történetekben az ott élő emberek gondolataiban, sorsában rejlő gyökereit. Az emberek barátságosak voltak. Látva a településük iránt érdeklődőt szívesen meséltek a falujuk, de akár egy-egy épület történetéről. Mert a ház először a fejben, a gondolatokban születik meg és lehet, hogy ennek visszahatása is van, ha még megvannak azok a régi épületek azoknak is van hatása a bennük lakókra és azokra is, akik nap, mint nap látják őket.
A tizennyolc település: Abda, Bezi, Börcs, Cakóháza, Enese, Fehértó, Győrsövényház, Ikrény, Koroncó, Kóny, Kunsziget, Lébény, Markotabödöge, Mecsér, Öttevény; Rábapatona, Rábcakapi, Tárnokréti.
A települések kialakulását meghatározta a vizek járása. Elsősorban olyan területekre építkeztek, amelyet az árvizek nem veszélyeztettek, de akadt arra is példa, hogy egy település az árvizek sorozatos pusztítása után új helyre költözött. Abda esetében is ezzel találkozhatunk. A másik meghatározó a megközelíthetőség, közlekedés földrajzi elhelyezkedés. Öttevény esetében már a rómaiaktól kezdődően egy fontos hadiút húzódott végig a településen, ami a fejlődését is elősegítette, de néha a különböző átvonuló csapatok általi pusztítását is okozta. Nagyon fontos tényező lehet egy település esetében, mint Lébény a román kori templom jelenléte, amely a történelem folyamán mindig meghatározó szerepet töltött be és jelen korunkban a zarándokturizmus megélénkülésével is fontos vonzerőt jelent. De egyöntetűen elmondható mindegyik településről, hogy nagyon szép környezetben fekszik, amely felüdülést jelenthet az ide látogató, vagy ide költöző embereknek. És mivel Győr a környék meghatározó nagyvárosa nagyon könnyen elérhető így rendelkezésre állnak, városi kultúra kínálta lehetőségek is. A települések elrendezését tekintve az úti falu, orsós falu, leágazó úti falu elrendezéssel találkozunk. A telkek elrendezése általában soros udvar. Az utcára merőleges, fésűs vagy a fűrészfogas beépítéssel. A kertek végében még fellelhetők a szálas gabona tárolására szolgáló keresztben álló csűrök is. A kisalföldi háztípus alaprajza háromsejtű (szoba-konyha-szoba) elrendezésű egysoros, kialakítású. A helyiségek megközelítése a konyha előtti pitvaron keresztül történik. A ház mellett oldaltornáccal. Kialakítás szerint ez lehet, csupán a túlnyúló eresz alatt végigfutó, vagy fa, tégla oszlopokkal kialakított szabályos az udvar felé nyitott folyosó. De találkozhatunk még a Tóközi „L” alakban épített, az utcával párhuzamosan több helyiséget magában foglaló hagyományos elrendezéssel is. Az épületek szerkezeti rendszerében néhol még találkozhatunk az ősi eredet ágasfás kialakításra utaló nyomokkal, de meghatározóan a fal szerkezetek hordják a terheket. A falak anyaga földfal (tömésfal, rakott fal, vályogtégla fal), de az újabb építéseknél, ill. a későbbi pótlásoknál már téglát használtak. A födém pórfödém az esetek többségében mestergerendával. Ennek különleges, országosan is egyedi előfordulása a rábapatonai, festett, faragott mestergerendák megjelenése, amelyre a vidék több településén is van példa. Esetenként találkozhatunk boltozatos kialakítással is. A tetőszerkezet régebben szelemenes, még régebben ágasfás. Újabban a szarufás tetőket részesítik előnyben. A tetőidom idom nyeregtető, kontyolt nyeregtető esetleg csonkakonty. A tetőfedés anyaga hajdanán meghatározóan nád (régebben lészás), zsúp, cserép. A tüzelő-berendezés kemence, a konyhákban a főzéshez katlant készítettek. A szobákban táblás kályha füstelvezetés a konyha szabadkéményén keresztül. A településekhez kapcsolódóan a szakrális emlékek is nagy számban találhatók a vidéken. A különböző felekezetek általában műemlék templomai, a számtalan útszéli kereszt, képoszlop és a temetőkben pl.: Markotabödögén található Szentháromság és Pieta szobor. Az egyes nemesi családok sírboltjai is a történelem részét képezik és őrzik a mára már sok esetben kihalt, hajdan a történelem folyamán jelentős szerepet játszó nemzetségek emlékét.
A szöveget írta: Józsa Tamás. Fotó: Dr. Alexai Zoltán, Greguss László.
